Délután kiszaladtunk Tamással és Enivel a Poján-kőhöz. Eszter és Bandó nem jött, csak Tünde és a Hóbuci.
Négyfaluban nagy zápor kerekedett az elinduláskor, de mire a kocsival a Garcsin völgyébe értünk, szépen sütött a nap. Megkerültük a záport.
A vízparton hagytuk a kocsit és a Mozsár-patak mentén indultunk a Poján-kőhöz. Útközben kapott el ismét a zápor, szerencsére pont egy kidőlt fánál, amelynek vastag törzse alá behúzódhattunk. A Hóbuci végig aludt. Semmit nem érzett az esőből. Közben Eniék egy régebbi túráról meséltek, mikor a Bolnokról mentek át a Poján-kőhöz. Egy nagy, sötét sűrű erdőn át.
A záportól felfrissült erdőben fél óra alatt értünk fel a sziklákhoz. Alól medvenyomot találtunk az agyagos földben, épp ezért rövidre szabtuk a púpos teve alakú sziklák csodálását, és visszasiettünk a Garcsinba. Szürkületig volt időnk még egyet íjazni.
Este tovább készülődtem Argentínába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése