Túl vagyunk az év leghidegebb éjszakáján. Csernátfaluban -32 fokot mértek hajnalban a hőmérők. Túl vagyunk a születésnapom megünneplésén is, ahol az aggódó nagymamák lebeszéltek arról, hogy Esztert és Bandót magammal vigyem másnap kirándulni. Féltek, hogy megfagynak.
Viszonylag későn, 10:20-kor találkoztunk a Malomdomboknál (N 45,5953°; E 25,6370°; 709 m), és ráfagyott a kezem a GPS-re, amíg leírtam az adatokat. Később, a menetelés alatt, magam húztam le a kesztyűm és vettem le a sapkám is, annyira bemelegedtem. Átizzadt sapkám azonnal jéggé fagyott. Két éve nem voltam a Malomdomboknál, és nem értem, miért kellett szétverni a lenti menedékházat. Egyetlen ép ablaka sem maradt. A nagyterem be volt havazva...
A Sipoly-pataka már a sorompónál be volt fagyva, és a parton mindenfelé érdekes jégképződmények voltak. A legérdekesebbek talán a jég-tollak voltak, nem tudom, hogyan képződhettek.
Sokat fényképeztünk, de a nagy hideg miatt siettünk is. Mikor már bemelegedtem, a pára állandóan ráfagyott a szemüvegemre, sűrűn törölgettem róla a valóságos jeget!
Másfél óra alatt tettük meg a 6400 lépést, s máris elénk tárultak a Hétlétrák (N 45,5680°; E 25,6430°; 998 m). A létrák előtt épített menedék is siralmas állapotban volt, a többiek mesélték, hogy tavaly a teraszán gyújtottak tűzet a bukarestiek. A létrák alatt a nagy asztal is hiányzott, csak a két pad volt meg a tetővel, középen egy fatönk. Itt telepedtünk le, megettük a magunkkal hozott szendvicseket, megittuk a meleg teát, forralt bort. Közben fényképeket készítettünk a befagyott patakról, vízesésről, létrákról. Közel egy órát beszélgettünk, én magammal vittem Székely Géza 1936-ban kiadott, valamint Kovács Kendi Lehel 2005-ben megjelent Nagykőhavasról szóló könyveit. Közösen belenéztünk ezekbe, hogy egy kis honismereti jelleget is adjunk a túrának.
Hazafelé kimentünk a Sipoly-patakának völgyéből és a szajvánok mellett a napsütötte dombtetőn mentünk végig a Malombombokhoz. 14:30-ra értünk vissza, s úgy éreztük, hogy az idő is felmelegedett. Közösen kiemeltük a kocsimat a hóból, hisz még a fő parkolóban sem volt eltakarítva a hó, és hazamentünk ebédelni.
U. I. Köszönöm Blénesi Gyurinak a Hétlétráknál készített fényképeket, az én akkuimat sajnos lemerítette a fagy!
1 megjegyzés:
Isten bizony sosem jartam arra, de ha elviszel 1x en bizony megneznem!
Megjegyzés küldése